Kelt, az Úr 2014.Augusztus 12. Szerdai napján
Ahogy az már lenni szokott, Londontól 1652km-re keletre, egy nyugodt városban esti sétájához készült Don Mylo és gazdateste. Hosszas könyörgések útján sikerült a kutyaszerű képződményre ráaggatni a hámot. Természetesen nem egyszerű feladat, miközben az eb folyamatosan tüsszög, mint aki most nyalt el egy bödön jégkrémet egy fagyott jegesmedve hátán. Pedig nem! Szóval a “zöld” mellényes ebbel, megindulunk a harctérre. Az ajtó kivágódik, kutya leront a lépcsőn, majd heves csaholás közepette az első útjába kerülő tuját oldalba hugyozza. Egy erősen feketére maszkírozott kutyaegyedet taszigált az utunkba egy kellemesnek nem nevezhető egyén. A kutya méreteinél fogva, átmenetet képezett egy farkaskutya és egy dán dog között. A neve is erre utalt. MORZSI! Szóval miután a kiskutyát neveletlen gazdája csitította egy májgerivel és egy mellkasprés térdepeléssel, addig én DonMylot próbáltam a tuja vonzásából odébb rángatni. Valamilyen furcsa szimbiózist véltem felfedezni kedvenc kutyám és a fa közt. Erősen vonzották egymást. Mikor ez a vonzalom egy pillanatra megszakadt, egy komolyabb rántással sikerült ebből a holtpontból elmozdítani az amúgy meglehetősen üreges csontozatú ebet. A hátán a szőr 1-2 perc után már visszatért az eredeti állapotába. Ilyenkor elgondolkodom azon,hogy vajon mennyi időt bírna ki, ha ráengedném ezekre a nagydarab bamba állatokra ezt a vérszomjas fehér szőr-nyeteget. A város bizonyos pontjain jelenleg földmunkákat folytatnak, szorgos kezek. Imitt-amott kivilágítatlan lyukak és gödörbe helyezett “gyalogos közlekedés a túloldalon” táblák figyelmeztetnek. DonMylo idejét érzi, hogy béltartalmától végre megszabaduljon. A gyengébb idegzetűek most próbáljanak elvonatkoztatni és pár sorral lejjebb olvasni… Szóval a kutyából kiáramló kábel, színben, hosszban és átmérőben szinte azonos volt, mint a gödörben elhelyezkedő erősáramú vezeték. Rögtön, mint ahogy azt felénk szokás, felszedtem egy zacskó segítségével és lecsomagolva, kukába helyeztem…..volna, ha lett volna kuka. Na most vagy a kukák mentek szabadságra, vagy csak az én látóterem szűkült be baromira, de annyi bizonyos, hogy sem előttem 400 méterre sem mögöttem 400 méterre, még egy kukának kikiáltott edényzet sem volt fellelhető. Ha jól tudom, akkor azért erre van valami városi vagy népegészségügyi előírás, hogy milyen távolságra kell kihelyezve lenni egy-egy szemetesnek. No mindegy. Vígan körkörös mozdulatokkal, lóbálom a végtermékkel teli zacskót, mikor az eb, ismét bekuporodik. Azt nem tudom,hogy honnan jön belőle ennyi tudás és ilyen vastagon szedve, dőlt betűkkel, de az tény, emberes adagot pakol ismét arra a zöld területre, ahol igazából semmilyen kisállat, kisember kis autóval és vagy biciklivel nem közlekedik, de mivel jó fej vagyok és persze nincs kedvem fizetni több tízezret, összeszedem. Természetesen szemetes továbbra sincs. Az utat folytatva, pár kisebb kutyának nem nevezhető ám mégis bizonyos tenyésztők által annak vélt valós kutya tartalommal bíró élőlényt legeltettek a füves-fás területen, mikor DonMylo ismét kipakolt egy adagot. Na most már elég lesz, mondottam volt, hiszen a zacskó is elfogyott és nem hiszem el,hogy a kutya gyakorlatilag 3 kiló végtermékből áll össze, meg kb 3 kiló szőrből. A fennmaradó 2.5 kiló marad a hús és az izomszövetekre. Szóval kijött aminek kint a helye, a fent említett méretek mellett. Izgalmamban és persze monológom közepette, munkások dolgoztak egy Telekom elosztón, valami kábelszálakat kötözgettek…Gondoltam rögvest rákötnek erre a lehelyezett kábelszakaszra egy üvegszálas nettel, talán nem lesz annyira szar. Nagy műgonddal körbekerítettem a lábammal a szerkezetet, majd egy hanyag bokalendítéssel a zacskóba helyeztem. Ilyen szép ívet csak Ronaldo tudna pattintani egy labdával a farzsebében. Természetesen a harmadik produkció után sem találtam szemetest. Egy pózna éktelenkedett tőlem nem messze, amolyan totemként és belőle az ég felé nyúló Fanta narancs üdítő, egykoron szebb napot látott PET palackjával a végén. Gyors nyomozásom során mint Scherlock Hovamész, rájöttem zseniális agyammal,hogy a fűben felhalmozott égett műanyag maradványok, nem a földből teremtődtek és vagy nőttek ki. NEM! Azt gondos, piromániás kezek juttatták a gravitáció és a hő hatására le a fűbe. Igen. A szemetes, mely a kezemben felgyülemlett anyagot lett volna magába ölelni,mint gyermekét szoptató anya…. Séta tovább. Több pozitív megerősítést nyert,hogy DonMylo korához képest nagyon jól tartja magát és több elismerő bókot bezsebeltünk. Főleg Ő. A farzsebébe raktározza nehezebb, ínségesebb napokra. Szóval megtettem a kutyával majd 3.7 km, de 1 azaz EGY darab szemetest találtam, a hozzánk csupán 150 méterre lévő ABC mellett. Nyilván belehelyeztem a zacsikat, külön-külön nevükön szólítva és további jó szelet kívántam. A kutya még bejelölt pár ismerőst a közeli platánsoron, majd egy könnyed mozdulattal áthasítottunk a házunk előtt fellelhető kiskerten. Lépcsőn fel, majd liftre várakozás. A kutya arcán teljes öröm, bennem egy kérdés…. Miután a városban is elég hatékonyan mozgok olykor-olykor, most tűnt fel, hogy a köztisztaságra adó településünkön igazából használható szemetes azaz köztéri hulladékgyűjtő nem igazán van forgalomban. Talán a nagy felújítások és persze az önkormányzati választások után, lesz valaki olyan okos-ügyes és körültekintő, hogy kicsivel több ilyen szemetest helyez el? Mert azért takonykóros időben nem annyira patent a farmerba visszatömni a vastag zöld váladékkal teli zsepit, mely később átitatja a nadrágot kívülről és persze foltot hagy…. Lehet,hogy eltávolodtam kicsit. Bocsánat a barokkos túlzásért itt a végén. Szóval aki illetékes és olvassa, az tegyen már meg lépéseket ez ügyben..
Köszönettel egy szófogadó gazdatest és nemkülönben jól nevelt DonMylo
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: